2013

Figura Stúdió Színház

A 2013-as Vendégváró Fesztivál vendége.

Három napig vendégünk a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház: Erdély hetedik magyar nyelvű színháza, az egyetlen, amely alapításától fogva hangsúlyozottan kísérleti programmal rendelkezik. A Figura egyszerre próbál megfelelni kísérletező hagyományainak és a 20 000 lakosú kisváros elvárásainak. A kis létszámú társulat törekszik e két egymással látszólag ellentétes elvárást ötvözni, így mára a színházi nyelv megújítását célzó törekvések mellett felnőtteknek és gyerekeknek szóló bérletes előadások is szerepelnek repertoárjukban.

2013. február 1.
Utolsó pillanat (Beckett-parafrázis)

Az Utolsó pillanat című produkció Beckett műveinek parafrázisa. Egy lepusztult világ tárul a néző elé, amelyben feltűnnek a Vladimirra és Estragonra (Godot-ra várva) emlékeztető figurák, ám itt két férfi helyett egy nő és egy férfi (az utolsó életben maradott emberpár) lesznek a történet központi figurái. A karakterek mintha Beckett fantáziaszüleménye lennének, függetlenül attól, hogy emberek ők, vagy csak szellemek. De mindannyian lehetnének saját álmaink, emlékeink szereplői is. Talán ők is ott járnak-kelnek valahol a falak közé szorított, zajos világban. Mint a többi ember, ők is suttognak. Mormolnak. Motyognak. Kiáltanak. Tolakodnak. Beszélnek. Néha beszélgetnek. Ölnek és ölelkeznek. Szülnek és születnek. Kötődnek és kötekednek. Meghalnak. Ilyenkor valóban egyedül maradnak. Majd emlékké válnak. Várnak az utolsó pillanatra és félnek tőle, vagy örülnek neki.

Ebben a felemelő, vagy nyomasztó kavalkádban vajon elhisszük, hogy létezik az (élet)fa, ami alatt érdemes várakozni?

Amiről ez az előadás mesél, már nem létezik, vagy még nem létezik. Nem is fog létezni soha, vagy, ha létezett, létezik, létezni fog, nem itt létezett, nem itt létezik, nem itt fog létezni, hanem másutt. Ott fog megtörténni, ahol a csodák is életképesek és ahol a remény is megterem.

Szereplők: Tamás Boglár, Moşu Norbert-László, Máthé Annamária, Kolozsi Borsos Gábor, Bartha Boróka, Boros Mária, Vajda Gyöngyvér, Mihály Alpár Szilárd
Díszlet-jelmez: Ondraschek Péter
A rendező munkatársa: Bicskei Zsuzsa
Rendező: Bicskei István

2013. február 2.
A téboly hétköznapjai

A téboly hétköznapjai című előadás műfaja álomjáték, mely következetesen vonja maga után a történések közti kuszaságot, következetlenséget. Jelentős mértékben improvizációra épülő kísérlet, mely a következő színházi „feladaton” alapszik: a színész dolga, hogy a környezet történéseiből kiemelt, fiktív cselekvéseket teremtsen. Ennek értelmében a színház nem más, mint cselekvés a valóságból kiszakítva. Ha ezt elfogadjuk, nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy a valóságot reprodukáljuk.

A téboly hétköznapjai egy pillanatig sem kényszerít a realitás rekonstrukciójára: megeleveníti az álomképeket, belehelyez egy komikus világba, mely abszurd helyzeteivel teremt humort, miközben ott húzódik a lét lényegének egyfajta keresése is.

Szereplők: Boros Mária, Kolozsi Borsos Gábor, Mihály Alpár Szilárd, Tamás Boglárka, Vajda Gyöngyvér, Moşu Norbert-László
Szerző-rendező: Katona Imre

2013. február 3.
Arany-légy

Az arany…………- és itt a hiányzó részt a néző kitöltheti. A pontok helyére kereshet főnevet, igét, melléknevet, de az is megengedett, ha csak sóhajt vagy mosolyog egyet. Az Arany-légy című előadásban ugyanis a keresés az egyik kulcsszó és ezen belül minden lehetséges. Már eleve azt is eldönthetjük, hogy az arany légy zümmögésének engedünk, vagy az arany légy – felhívásnak teszünk eleget. Választhatunk, hogy szemlélői, vagy alkotói akarunk lenni az előadásnak, hiszen a formálás lehetősége nekünk is megadatik.

Az előadás rendezője, Goda Gábor, és munkatársa, Gold Bea, egy konvenció mentes utat követett az előadás létrehozása során: a hagyományos nézőtér helyett egy életszerű térben láthatjuk az olykor abszurd, máskor lélekmelengető jeleneteket, melyeket az erős képiség és a zene kölcsönhatása egyesít. Ezért a nézőkhöz hasonlóan a színészek is fehér lappal indultak, hagyományos szerepek helyett napról napra új kihívásokkal találkoztak: választhattak, írtak, gondolkoztak, rendeztek, alkottak, álmodtak, létrehoztak, építettek, leromboltak. Mozdulatokkal, szavakkal keresték önmagukat, folyamatosan kutatták, csinálták az aranyat.

Így lett az arany egymásra találás, őrület, ünnep, emlék, szorongás, luxus, elválás, harmónia, harc, bizalom. És még ki tudja, mi. Talán közben sóvá alakult. Az élet sójává, mely mindennek az esszenciája és amely mindig azt a nevet viseli, ami számunkra a legfontosabb.

Szereplők: Boros Mária, Kolozsi Borsos Gábor, Kőmíves Csongor, Máthé Annamária, Mihály Alpár Szilárd, Moşu Norbert-László, Vajda Gyöngyvér
Zene: Orbán Ferenc m.v.
Díszlet: Bodóczki Antal m.v.
Jelmez: Lőrincz Kriszta m.v.
A rendező munkatársa: Gold Bea m.v.
Rendező: Goda Gábor m.v.